<< vissza

I feel so lost when you are not at my side, but there is nothing but silence now... - Oly elveszettnek érzem magam, mikor nem vagy mellettem.De nincs most itt más csak csend...


I can hear you say my name
I can almost see your smile
Feel the warmth of your embrace
But there is nothing but silence now
Around the one I loved...
-
Hallom, ahogy nevemet mondod,
Mosolyod is majdnem látom
Ölelésed melegét érezve.
De nincs itt más most, csak csend
Akörül, kit szerettem...


Ha a szíveden ütnek sebet a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj!


Ültem a földön, és senki se látott,egy játék voltam, ki játékra vágyott.Nehéznek tűntek a gondtalan évek. Egyszerű világban, egyszerűen félek...


Hiányodban szenvedek,már nem ébredek vidáman,keresem a választ minden egyes ejtett hibámban...


Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam,
Keserű szavak csak ennyi, ami maradt,
Egy keserű emlék s pár múló pillanat.
Szememből elhullik egy apró könnycsepp,
Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb,
De belül szívemet széttépi a bánat,
Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat.
Ha te elmész nekem senki sem marad,
Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak.
Te nem látod mit is élek át,
Lelkem egyetlen segélyszóra vár,
Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből,
Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm.
Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz,
Szeretném kezemmel fogni a kezed.
Reménykedve nézek szét a szobába,
Szemem téged keres az esti homályba,
De érzem nincs több remény,
Tudom többé már nem vagy az enyém.
Hiányod széttörte lelkemet,
Most már tudom, ELVESZTETTELEK…


Nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nem az vagyok, akit te akarsz...Mert tudom, hogy valaki valahol rám vár aki önmagamért fog szeretni!


Nec mortem effugere quisquam nec amorem potest. - A halál és a szerelem elől senki sem menekülhet.


...Beszélek hozzád, de te nem válaszolsz, szívemből szeretlek, de te elzárkózol...


"Aki tudja a titkom tudja azt is, hogy mit érzek, és hogy kire gondolok mikor felnézek az égre..."


Tudom, hogy a halál után is van élet, hisz szívem már rég meghalt érted, de én mégis élek



Elkezdtek beszélgetni, és minden remek; szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb. S egy napon, anélkül, hogy észre vennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll; és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek... Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog; és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt.


Miért szenvedünk ha szeretünk? S miért szeretünk, ha szenvedünk?


Hogyan érezhetnék valamit, amikor nem tudom, hogy hogyan kell érezni?
Hogyan lehetnének érzéseim, amikor minden érzésemet visszautasították?
 

"Összetört szív oson az éjben,
csalódottan bandukol egy sziklaszélen
óvatlan pillanatban megcsúszik lába,
s elnyeli öt a sötétség szája..."
 
"Légy szép még,légy mámor
légy emlék had fájjon!"
 
"Fáj az emlék,mégis öröm,álmaimban minden percem veled töltöm.Nem tudlak és nem is foglak elfeledni,kár,hogy így kellett megtanulnom szeretni!"
 
"Olyan szomorú mindig egyedül lenni,
valakit mindig hiába keresni.
Valakit várni ki nem jön többé,
valakit szeretni titokban örökké!"
 
"Valami halk nesz,valami csendes roppanás,csak a szívem hullt darabokra semmi más..."
 
"Az ember erős,de szíve megszakad,ha azt akit szeret szeretni nem szabad..."
 
"...De a Csend is Te vagy
ami közben így üvölt,
meg a Szárny is Te vagy
ami rajtam is kinőtt.
Igen,a Csend is Te vagy,
ami mindig így üvölt,
meg a Szívem is Te vagy,
ami Érted összetört..."
 
"...Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap
Nélküled semmi vagyok..."
/Ákos/
 
"Valami megszűnt bennem
elpusztult rég,
arcom nem láthatod,
de belül üvöltenél!"
 
"Már nem kell visszaút,
ez a séta is véget ért.
Szavakból fonok egy koszorút,
ez hozza el a végső búcsút."
 
"...Aztán halk zörej ért fülemhez,
és álmom elérkezett ahhoz a perchez
amikor vége mindennek,
itt az ideje az ébredésnak!"
 
"Sok szék közül földre esni,de mit lehet ilyenkor tenni?Azt az egyet örökre elfeledni..."
 
"Nap ragyog az égen,szívemben zord sötétség lészen.
Emlékszem a napokra,mikor szavaid lelkemet csiklandozta.
Én Neked adtam az életem,de Te elárultál,Mikor a két szép szemedre éheztem.
Felnéztem  a sötétségbe
és láttam,hogy egy közülük a jövőm része.
Még csak pislákol és keresi azt a tüzet,
amely kicsapongó lángjaival érzelmeket fűthet.
De a felhő a bojhos pamacskáival,
így ráébredek:
Mindez tévedés volt csupán pokol átkaival."
 
"Érzések szívbe szorulva,emlékek hevernek szerte szórva.
Össze már nem szedhetem,
emlék vagyok én is...
Sosem volt szerelem!"
 
"A tegnapi bánat célt is adott:
bár szívembe mart,de élni hagyott.
Jöhetnek százszám szélviharok,
mert ezen a földön nem félni vagyok.
A tegnapi könny sok jót nem ígért,
de keserű sója a tengerig ért.
Szemeim nézd,hogy sírtam,el se hinnéd."
 
"Minden könnycsepp ő érte születik,
s miután arcomon lefolyik
Meghal!Mint szívemben a remény,
mert ő soha nem lesz már az enyém!"
 
"Könnyeim tartom vissza,nem szabad sírnom,
nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek,átfut rajtam a hideg,mert elvesztettem,elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem,össze kell szorítanom fogam,
hogy csöndben legyek,hogy ne ordítsam,
ne áruljam el magam!"
 
"Az embert nem a fájdalom öli meg,hanem a remények,amelyekben csalódott!"
 
 "Tegnap éjjel nem tudtam aludni,
Mert tudom mindennek vége köztünk.
Már nem vagyok szomorú,
Mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt!
És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben,
Boldogan fogok rád mosolyogni,
És majd eszembe jut,
Hogyan hevertünk a fák alatt,
Miközben megtanultunk szeretni!
Az igazi szerelem felemel,
És mindig többre sarkall,
Lángra lobbantja szívünket,
És békét teremt az elménkben!
Te ezt tetted velem,
És remélem én is ezt tettem veled!
Szeretlek! Isten veled!"
 
 „Úgy érzem elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a
sötétségben. Keresem ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben.”
 
 „Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok. Csak nem akarok.”
 
"Beszívom illatod,megérintenélek...
De jaj,emlékeim szétrebbennének!
Forróság önt el,kívánlak megint...
De jaj,már nem lehet,széttörnél megint!"
 
"Jégházad ajtaján jégkezek kopognak,
jéghideg arcodon jégkönnyek csorognak.
Jéghideg szívemben jéghideg szerelmed,
jéghideg a tűz is mert nem hitted szeretlek!"
 
"Írok valakinek,aki nem is várja
aki könnyes szemem álmában sem látja.
Írok ha megtiltod,ha össze is téped,
de jusson eszedbe:  SZERETLEK TÉGED!"
 
„Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
minden, amit eddig hittem, romokban hever.
Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:
nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.
Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.
Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés...
S most minden szertefoszlott.
Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.
Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok.
Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.
Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.
Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.
S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek.
Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el,
ha szerettelek téged….”
 
"Attól,mert nem beszélsz rólam,
még nem vagyok halott,
élek,és félek,és egyedül vagyok.
Látom,hogy kék az ég, s érzem a szelet,
de már semmi sem jó, mint régen Veled.
Attól,hogy sirok,még nem vagyok gyenge,
élvezdd,hogy kinzol, és ebbe halok bele.
Szorit az idő, bár tudom már elkéstem,
egy hónap van még, és meghal benem minden.
Meghal bennem minden, és bárcsak én is meghalnék,
felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen, és észrevennél engem,
igy megtudnád talán,hogy mi voltál Nekem!"
 
 "Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj
S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál
Aki jóban-rosszban majd mellette áll
És többé nincs határ... "
 
 "...a nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart..."

 
"Néha, a magány hideg perceiben megfagyok,
S lehelletem jégvirágot rajzol ablakomra,
Miközben arcomon egy fagyott könnycsepp
Az örök fájdalom jeleként csillog a holdfényben.

Jéggé dermedt testem mozdulatlan, akár szívem;
Hát szállj fölém, s ragyogó fényeddel olvassz fel,
Taníts meg ismét nevetni, érezni, szeretni gyerekként,
Taníts meg újra mindent, amit régen elfeledtem már.

Tárd ki szárnyaid, hadd érezzem tollaid puhaságát,
S talán felolvad régóta dermedt szívem is,
Talán ismét megismerem a mosolynak édes ízét,
És kezedet fogva elhiszem, hogy érdemes még élni."