<< vissza

Itt ülök egyedül, földön kuporodva
várom, hogy valaki vállam simogassa
várom õt, ki nem jön el soha.


Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.


 Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
      Csokonai Vitéz Mihály


Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek,
Szél fújta szavaid úgysem hallják meg.
Kopott ágyak, párnák, szakadt piszkos függöny,
És lassan a földre hull egy üvegszínű könny.


"A szerelem él, még akkor is, ha mi belehalunk."


„Kigyúlt az első csillag, kigyúltak a vágyak,
Csillagfényes éjszakában, én csak téged várlak.
Tudom jól, hogy nem jössz, de oly jó várni,
Hazudni a szívemnek, hogy ne tudjon fájni.”


Jégházad ajtaján jégkezek kopognak,
Jéghideg arcodon jégkönnyek csorognak.
Jéghideg szívemben jéghideg szerelmed,
Jéghideg a tűz is, mert nem hitted szeretlek...


A lány szerette,
A fiú nem.
A lány felnézett rá,
A fiú nem.
A lány szerelmet vallott,
A fiú megalázta
A lány sírt végette,
A fiú kinevette
Csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett.


Fáj az
érzés, mikor azt mondja, mást szeret, s szemed könnyes lesz, de reménykedsz,
egyszer visszajön érted…


Eltudom e egyszer örökre feledni? Eljön e a perc hogy nem tudom szeretni?
Nincs remény te nem szeretsz, s nem szerettél soha, mert azt akit szeretünk nem
feledjük soha.


"Elmentél tőlem
S én hagytam,menj csak el
Hiába lett volna minden
Ki menni akar azt hagyni kell
Mosolygott hozzá arcom
De mögé senki sem néz
Játszani a közömbös embert
Most látom csak milyen nehéz
Elmegyünk egymás mellett némán
Két szemed rám nevet
Mosolyogva köszöntelek én is
De hangom kicsit megremeg
Különösek vagyunk mi emberek
Lelkünk sír az ajkunk nevet
Azt hisszek a másikról boldog talán,
S irigykedünk néhány vidám szaván
De nem vesszük észre
Dehogy vesszük észre
Hogy könnyek égnek csillogó szemében."


Az utolsó perc,az utolsó pillanat
Még egy lépés,most te döntesz mi marad.
Ne siess,hisz nagy lépésre készülsz
S lehet maradsz,vagy feledésbe merülsz
Ha zuhansz,tudd már elfeledtek.
Nem jöhetsz vissza,s Ők nem segíthettek.
Lásd a legszebb álmod a halálba
S gondolj utoljára kedvesed csókjára
Most rajtad áll vagy bukik az életed
Ott állsz a sziklán,visszahúzni nem lehet.
Kislépés az élet,a nagy a halál
Az utolsó perc,minden eldölt már.


Lassan ballag,egyedül,szeméből könny fakad
Mert olyat szeret,kit szeretni nem szabad.
Magányosan sétál,néha meg-megáll
Kedvesére gondol,ki már másé talán
Szíve szomorú,majd meghasad
Mert olyat szeret,kit szeretni nem szabad.
Könny csordul le arcán,lassan összerogy
Szerelmét hívja,de ő nem válaszol.
Egy szót lehel halkan de mindennél többet ér.
"Szeretlek" csak enyi,de minden kinccsel felér.
Örök álomba szenderül,szíve többé már nem dobog.
Sírján ez áll:"Itt nyugszik egy szív,mely szeretni csak
Egyet tudott.
Mert szeretett a szív,de sajnos megszakadt
Mert olyat szeretett,kit szeretni nem lett volna szabad!"


Búcsuzom nem lesz folytatás
Üres szavak,felesleges vívodás
Utoljára megnézem arcodat
Akkor is ha titkon
Könnyek folynak arcomon
Csak egy pillantás kell
Én indulok,s tudom
Többé már vissza nem fordulok!


Alig lélegzem.
Rólad képzelgek.
A halál ereje felemészti lelkem.
Hamarosan én is elhagyom a testem.
Alig lélegzem...
A szellemed elment, a tested itt maradt,
De mit ér a tested ha lélek nélkül maradt..!?
Alig lélegzem....
Kedvesem, a sorsom rosszra fordult immár,
Nem vár rám egyéb, csak a gyönyörű halál...
Melléd fekszem és magammal is végzek...
És mostmár azt hiszem tényleg nem lélegzek......


...Könnyekre tépett éjszakák, sóhajokra szabdalt nappalok, vigyétek szívem jajj szavát, s, hogy örökre övé vagyok...


Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.


A fájdalom senkit nem kímél. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.


Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt,
Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos,
Elrejtheted arcod egy mosoly mögött.
Csak egy dolgot nem titkolhatsz el:
Azt, amikor belül összeroppansz.


Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem én. Bár szívem érted ég, koldulni büszke még!


Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni."


Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...

Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket, -
Felednél mindent, emlékezel mégis!..."

„Rám tör a hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem, mikor hangod ébresztett fel.
Csak álmom mélyén őrzöm a lángot még, már mindent elfújt a szél.
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz, emlékül mit mondhatnék?...”

 

"Engedd hogy szívembe zárjam a múltat, hazudd hogy lehet s én elhiszem újra. Nem kérek mást. Engedj szabadon s vissza se nézek már."
 

„Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?
Van e még szó, amit mondani kell?
Van e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...

Köszönöm azt, hogy itt voltál velem,
Csak ennyi volt az életem.
Csak ennyi volt, és nincs tovább...."
 

„Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.”
 

„Sok szék közül a földre esni, de mit lehet ilyenkor tenni? Azt az egyet örökre elfelejteni...”

 

„Élni nehéz, de szeretni muszáj.
Emlék volt minden, szenvedély és viszály.
Elmentél, de visszanézni nem mertél.
Féltél a múlt kísérteni fog, egy emlékként,
Ami megtörtént, valahol bent,
Bent a szívedben.”
 

„Még most is minden percben hozzád rohannék,
még most is így tennék de tévednék.
Még most is igaznak hitt minden hazug szó,
De a szívem most már tőled fényévekre jár...”
 

„...de egy mosolyba bújva, még most is az arcodra fagynék,
veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren, vagy valaki mással...”
 

„Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet, elmegyek, de itt leszek, a lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
Egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz.”
 

Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,
s kijössz a temetőbe a síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”
 

"...nem vagy már közel és
nem vagy még távol,
még minden bennünk van
csak a jelen vádol..."
 

„Amikor megszakad a szív, tisztán hallható egy halk, pattanó hang, nagyon lágy és nagyon finom, mint a farost roppanása.”

 
„Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj.”
 

"Mindkét kezemmel fogom a Te kezedet,
Visszatartanálak, de hiába, nem lehet.
Futsz, csak futsz az eszed után,
Futsz csak futsz az értelem útján."

 

"Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűn mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!

Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj."


"Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Távollétedtől többé nem félni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Boldog napjaink többé nem számolni..."
 

"Ha valaki elment,ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment,és eltudott menni,
Nehezen akarva.de el kell feledni."
 

„Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik a szemembe. Nehogy azt hidd, hogy el foglak feledni, mert én téged foglak örökké szeretni.”
 

"...ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,
Tőr a szívben, máris meghaltál..."
 

"Te csak élt az életed,
Én élem az enyémét…
Te már nem vagy az enyém,
Lett e szenvedély
Élj azért hogy szenvedjél!"
 

"Szívem dobog sírva,
Hisz név várja vissza,
Hogy újra magába zárhassa,
S örökké ott tartsa."
 

"Amíg nem szerettél senkit e világon,
Szabad voltál, mint madár az ágon.
De ha meglátsz egy fiút, ki szemét rádveti,
Ha még nem szerettél, megtanulsz szeretni!
Kínos nyugtalan lesz éjjeled, nappalod,
Feléje fog szállni minden sóhajod.
Bárhogy is szereted, nem fogod őt bírni,
Ha őszíntén szerettél, megtanulsz sírni.
Mikor azt hiszed, hogy legjobban szeret,
Szíve érted lángol és reszket,
Akkor meglátod őt mással sugdolózni,
Ha igazán szerettél, megtanulsz csalódni.
Szíved ilyenkor marják az érzések,
Kebled olyan, mint egy feldúlt darázsfészek.
Bár csalódtál benne nem fogod feledni,
Ha őszíntén szerettél, megtanulsz szenvedni."


"...Könnyekre tépett éjszakák, sóhajokra szabdalt nappalok, vigyétek szívem jajj szavát, s, hogy örökre övé vagyok..."