<< vissza

Bár úgy hiszem hogy én vagyok
akit óvnak égi angyalok
de ha bánat ér vagy támadás
már csak árnyékod véd semmi más
van olyan hogy sebzett ló leszek
s vágtám sűrű erdőn át vezet
ahol nincs se út se fény se híd
akkor hangom újra Téged hív...


A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain!


Egy gyenég ölelés, mely elfeledtet mindent,
Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset,
Egy forró csók, mely tüzes a vágytól,
Érzem, örökké Hozzád láncol!


A józanész nyert, a barátság vesztett,
mert szívemben a szeretet, szerelmet ébresztett!

   
"Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsáss meg nekem."


William Shakespeare: Az vagy nekem..

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom


Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!


Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal!


Nem akarok tőled semmit, mégis várom a pillanatot, mikor újra láthatlak. Menekülök a férfiak elől, s a végén a te karjaid közt találom magam. Mi történik velem? Mi ez a furcsa kettős érzés?


Mint édes ködből előtűnő napfény, mint elöször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.


Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak... de sose láttam még nálad édesebbet, istenibbet.


Ne álld útját a folyónak, mert elsöpör,
Ne állj ellen a szerelemnek, mert elszököm!
Ahogy a folyó áttöri a gátat,
úgy söprök el mindent, mi kettőnk közé állhat!


I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
I could stay lost in this moment forever...

Ébren maradnék, csak hogy halljam, ahogy lélegzel,
Nézni ahogy mosolyogsz, miközben alszol,
El tudnék veszni ebben a pillanatban, örökre...


Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger, a sok madár, a Hold s minden ember, Neked adom a szívemet, senki másnak, mellé pedig az életem ráadásnak!


Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.


Angyal azt mondja: égi öröm. Ördög azt mondja: pokoli kín. Ember azt mondja: szerelem!

 
Te vagy minden fájdalmam
Te vagy minden ami szép.
Lángod bennem örökké ég,
Te vagy fénye a csillagoknak
Én soha senkinek nem adlak!!
Te vagy vígasza és bosszúsága lelkemnek
Te vagy minden cseppje véremnek
Ha lelönének ha leszúrnának még élnék
De ha te elmennél örökkre meghalnék!

 
Csak egy csók volt...
De soha ne feledd: Neked adtam benne a lelkemet!
 

Nem sajátíthatlak ki, de nem élhetek nélküled. Isten a tanúm, hogy ezúttal nem kérek semmit és kész vagyok mindent feláldozni. Ha elszakít tőlem az élet, ha meghalsz egy napon, mit számít ha szeretsz, a világot én is itt hagyom!


Ölelj, ölelj még! Karjaid számomra a Világmindenség határát jelentik.


És éreztem szívembe visszatér,és zuhogó,mély zenével ered meg,mint zsibbadt erek útjain a vér,a földi érzés: Mennyire szeretlek!
 

"Néha, a magány hideg perceiben megfagyok,
S lehelletem jégvirágot rajzol ablakomra,
Miközben arcomon egy fagyott könnycsepp
Az örök fájdalom jeleként csillog a holdfényben.

Jéggé dermedt testem mozdulatlan, akár szívem;
Hát szállj fölém, s ragyogó fényeddel olvassz fel,
Taníts meg ismét nevetni, érezni, szeretni gyerekként,
Taníts meg újra mindent, amit régen elfeledtem már.

Tárd ki szárnyaid, hadd érezzem tollaid puhaságát,
S talán felolvad régóta dermedt szívem is,
Talán ismét megismerem a mosolynak édes ízét,
És kezedet fogva elhiszem, hogy érdemes még élni."


Rólad
 
Ma rólad szeretnék írni
Hol vagytok szavak?
Félek, ezen az éjszakán
Az álmok is alszanak
Csak én vagyok ébren,
Bennem a magány dalol
Talán messze-messze
Te már alszol valahol
És álmodsz is, tán rólam
De reggelre elfelejted
Érzed, egyre közelebb
Hoznak hozzám a
Rohanó percek
Aztán újra ellop a zord idõ
Helyetted fakó álmok jönnek
Tiéd ajkamon minden mosoly
Tiéd szememen a könnycsepp
Nélküled csak csend vagyok
Nélküled csak remegés
Arra hogy mennyire szeretlek
Ezer szó is kevés.


Szeretlek Téged és akarlak Téged mostmár minden áron!


Elhinnéd nekem, ha azt mondanám szeretlek....
Elhinnéd nekem, ha azt mondanám hiányzol....
Mit csinálnál, ha megölelnélek?
Mit csinálnál, ha megcsókolnálak?
Talán elhuznád fejed, talán odébb lépnél egyet?
Elhinnéd nekem, hogy rólad álmodok?
Elhinnéd nekem, hogy csak rád gondolok?
És azt, hogy ezen a hülye Földön
Hol mindketten egyedül vagyunk
Csak én szeretlek, úgy igazán, Nagyon...


Szerelmes a szívem , nem tehetek róla ,
Egy barna fiúnak lettem az imádója ..
Édes drága fiú te vagy minden álmom
Rólad álmodozom hosszú éjszakákon,
Eszemben vagy mindig soha nem feledlek,
Azt hiszem szeretlek , igazán szeretlek...
 

Nem tagadnék le semmit sem,miattad mindent feladnék,meghalnék, ha kérnéd,én önként vállalnám.

 „Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Őrült szerelemmel!…”
 


"A tisztaság végtelen tengere zúg szemeidben,
Vele ring a mindenség gyönyör érintése,
Szerelmünk drága rezzenése tekinteted,
Hullámain összeölelkezik az enyémmel..."


„Szívemben, mint lágy szellő
Végigsimít édes létezésed,
S beköszönt, mint éledező tájnak
Minden olvadó szegletéhez...”


”Szeretném egyszer elfeledni Véled,
amit te juttattál eszembe,
s érezni forró közelséged,
amely elér a végtelenbe.”

 

„A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.”

 

„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte
elég, hogy vidámak, és nagyon boldogok legyünk.”

 

„Te vagy a szívemben a vér
Ami az ereimben zenél
Mindig valakiért
Te vagy a hajnali fény
Ami egy hideg helyen elér
Követlek valamiért
Te vagy a testemen a szárny
Amikor utolér a vágy
Szállni valahová
Te vagy az éjjeli ágy
Amin egy fehér holló vigyáz rám
Ha valami bánt”

 

„Leszek neked az égbolt,
Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni.”

 

„Nem elhatározás kérdése, kibe zúgsz bele. És ez így van rendjén. Ha szeretsz valakit, hát szeresd!”

 

„Volt idő, hogy nem voltál,
Úgy éreztem minden ébredés, már oly nehéz.
Vártam azt hogy eljössz majd,
S megtalálod szívem ajtaját amin úgy lépsz át...
Mint az égen fénylő napsugár,
Mint egy álom mely valóra vál'...
Számoltam a perceket,
Jól tudtam egyszer velem leszel, enyém leszel...
Annyi álom elkísért, mindig ott voltál a szívemben a lelkemben...
S látod eljött már a pillanat, most már nincsen nálad fontosabb!”
 

„Te vagy az egyetlen a Földön
akiért mindent megteszek,
Veled az életem töltöm,
Nem csak múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem, másé nem lehetsz,
Én is csak a Tiéd,
Ha igazán szeretsz!”

 

„Ölelj át, hogy biztonságban tudjam magam,
Szoríts sokáig, de halld meg még a szavam.
Táncoló veszély, szakadék mélye vár,
De mi legyőzünk mindent, mert ketten vagyunk már!”

 

„Minden parázs hideg hamu
minden szó néma tátogás.
Nem kellenek szavak
Elég egy összevillanás
Még az se kell
Elég, ha vagy!”
 

"Szeretni úgyis, ha nem lát az ember,
Hogy az érzései vigyék tova.
Bízva vakon, könnyes szemmel,
Még ha az érzés néha ostoba!
Szeretni tegnap, ma és holnap
Mindig, amikor csak tudunk.
Még ha az érzések végül el is fogynak,
Akkor is szeressünk, mert mi egymásnak vagyunk!"

 

"Szép szerelmem, hát nem érzed?
egy maradt az ég alatt:
az, amit két dobbanás közt
szíveink kimondanak."

 

A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

 

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
 

Érted vagyok, és Te értem vagy
Te értelmet és fényt adsz minden napnak
Szeretlek én és kettőnk dolgán
Nem változtat többé semmi már.

 

Az élet kanyargós útvesztőin
a szülői kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem
Megfogtam a tiedet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el,
Mindig a szíveddel vezess.
És ehhez a legfontosabb,
 Hogy mindig nagyon szeress.
 


Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.
 

Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek.


Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek.

 

 "Nem tudok aludni,remeg a szívem,
hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen!
Riadtan ébredek,merre vagy,hol lehetsz
megnyugszom,csak mondd,hogy szeretsz!"

 
"Szerelmes szívem Érted eped,
a világon mindent megadnék neked!
Éjjel-nappal arra várok,hogy egyszer veled legyek!"


"A távollét a kis tüzeket kioltja,a nagyokat fellobantja!"
 


"A szerelem olyan bűn,amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül!"'

"Érezni az érintést…
Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk csakhogy
érezzünk valamit."
 


 "Megtanítottál szeretni
látni,érezni!
És én mostmár csak Téged látlak
Téged érezlek és
csak Téged szeretlek.
És nem tudom meddig,és nem is
akarom tudni,
amíg szeretsz,
szeretlek!"

 

"Ahogy most én érzek irántad,
nem vágyott rád így soha még senki.
Vágyom rád a halálomig...
Nem tud Téged más így szeretni."